Dobd el a kulcsot messzire,
ne találja meg senkise,
hangtalanul, mint a madár,
suhanj a sötéten át.

Álmodat takarja illatos felhő,
nem kell a sok kusza gondolat, tekergő,
valahol, ki rád vár,
bús dalodhoz odatalál.

Lelked kapuján, ha kis rést lel,
kúszva oson, mint a nesz,
körbe ölel, rád borul,
nem félsz többé, hogy szíved elszorul.